tegnap bementem egy boltba mielőtt búza térről induló buszon felé vettem volna az irányt. tudtam, hogy szorít az idő, siettem is rendesen. kiérve az utcára(a boltból) futottam kezemben a frissen szerzett margarin-sajt-kolbász-túrórudi-nylonzacskó kombóval, lábaimon hatvandekás talpbetéttel ellátott cipőkkel. az aluljáró bejáratánál még mutatkozott némi esély a busz elérésére, a kijáratnál már nem ez volt a helyzet. beletörődve az események számomra kedvezőtlen folyásába, helyet foglaltam a roppan szimpatikus padon, és bánatomat túrórudiba öltem. már épp elmerültem volna eme gasztronómiai remekmű élvezetébe, mikor észleltem, egy gyanúsan felém tartó alakot. elgyötört ruhájában helyet foglalt mellettem, s látván bevásárlásom eredéményét, fantasztikus kereskedelmi érzékével felfedezte, hogy van nálam élelmiszer, ergo szükségem van rá, lehet, hogy még többre is. miután a gondolat végigjárta agytekervényeit, üzletet ajánlott: az általa fáradtságos munkával épp az imént szerzett téliszalámis szendvicset kívánta elcserélni szerény személyemmel némi hely valutára, melyért a későbbiekben igénybe vehetné egy sok méter hosszú, már-már teleportációt megvalósítani képes gépezet szolgáltatását. (ez valahogy így hangzott tőle: "Csak negyven forint hiányzik a buszjegyre, vedd már meg a szendvicseket, annyit adsz érte amennyit akarsz") tanubizonyságot téve nagyfokú szociális érzékemről, a szendvics átvételének mellőzésével átnyújtottam neki egy legalább két színű érmét. miután lebonyolítottuk a tranzakciót, újabb, számomra az előzőnél is kevésbé kedvező üzletet ajánlott. ("Adj már egy kicsit a túrórudi végéből") annak ellenére, hogy visszautasítottam nagylelkű ajánlatát, meglepődöttséggel átitatott csalódottsággal vette tudomásul, hogy "Na, csak nem hagytál."
a továbbiakban verbális útra tereltük kapcsolatunkat, mely során megtudtam a 48 éves géplakatosról, hogy három gyereke van, hajléktalan, nem akar öngyilkos lenni, de gondolkodik rajta, és hogy elvált (ami mondjuk nem olyan meglepő, figylembe véve, hogy lelőtte légpuskával az apósát..). tanúlságos volt.
ez is kimaradt volna a napomból, ha futócipő van rajtam, és elérem a buszt. még jó, hogy nem az volt.
teknősbéka a salmiakban
vasárnap, május 04, 2008
futócipő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
A " teleportációt megvalósítani képes gépezet" kicsit sok, amúgy nagyon jól írtad meg :)
szerintem nagyon adja ez a stílus :D:D:D
ez olyan, mint a "folyón való átkelést lehetővé tevő építmény".
nameg, a túrórudi vége ... :D
egyrészt: tanulságos. másrészt: a 17:35 nem dátum:D
jogos:) mentségemre szóljon, hogy nem állítottam be. és angolul at van írva. annak viszont jó:)
Megjegyzés küldése