valamiért sok eladóban nincs meg a tudat, miszerint ő a szolgáltató. tehát ő szolgáltat. ő nyújt valamit. amiért én pénzzel fizetek neki. és azzal letudom. nem nekem kell kedvesnek lennem, hanem neki. nem hülyeség ez az "a vevőnek mindig igaza van"-policy. de legalábbis ha nincs is igaza, akkor se leszünk bunkók. én legalábbis így gondolom.
szerda, január 14, 2009
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Ezen én is fel tudom cseszni magam.
Tegnapelőtt például a pénztáros a kollegájával beszélgetett, 180°-ban elfordulva tőlem, nekem nem köszönt, hátranyújtotta a kezét, úgy adtam oda a kártyámat (rám se nézett, végig), utána visszaadta kártyámat meg a blokkot, továbbra is beszélgetett, nem köszönt, kátszer hangosan ráköszöntem, nem köszönt.
Összesen egy tiztedmásodpercre se látta az arcomat.
nem értem, hogy miért megy valaki ilyen helyre dolgozni, ha nem akar a vevővel foglalkozni.
hmm, életben akar maradni?
sok emberrel találkoztam már, aki életben akart maradni, nem akart vevőkkel foglalkozni ééés nem dolgozott ilyen helyen!
a másik meg, hogy minek veszik fel?
én azt szeretem mikor telefonálnak.
a legjobb mikor ott várok türelmesen a pultnál és hallgatom, hogy tejóisten_és_még_mindég_nem_hagytad_ott?
felhívnám a figyelmeteket a mindég kifejezésre meg a mondat további részeire, hogy dehiszen_az_egy_pöcsfej.
Megjegyzés küldése