nyilván az az ideális megoldás, ha a porallergiás porszívózik.
nem.
teknősbéka a salmiakban
végre újra sorozatnézéssel töltöttem egy éjszakát. egyszerűen nem tudtam abbahagyni.
jó volt.
mikor gondolkoznál(vagy gondolkodnál?) és tudod, hogy nem kellene, hallgass zenét. vagy olyat amire oda tudsz figyelni, vagy olyat ami szó szerint elnyomja a gondolataidat.
carpe diem.
az úgy volt, hogy néhány nappal ezelőtt találtam egy mérleget, ráálltam és azt tapasztaltam, hogy többet mutat, mint szeretném. ezért aztán mikor ma este ideje korán befejeződött a telefonálás, gondoltam kössünk össze mindent mindennel, elmegyek levegőzni, sportolni, várostnézni: tehát ha már egyszer Finnországban vagyok, körbebiciklizek egy tavat. nagy lendülettel el is indultam a legközelebbi citybike-lelőhely felé, de mivel embereket láttam a villamosmegállóban gondoltam megnézem mikor jön az odaillő jármű. természetesen látva, hogy mennyire barátságos vagyok, a már ott tartózkodó enyhén ittas finnek megszólítottak, s hívtak, hogy menjek velük bulizni. nyilván nem mondhattam nemet. így jutottam el az Apollo Live Club-ba, ahol ittam kávés-tejes vodkát, és egy svéd zenekar előadásában elhangzó No Woman No Cry-ra táncoltam. aztán mikor felcsendült a Guns&Roses jól ismert reférnje, hogy "...take me down to the paradise city, where the grass is green and the girls are pretty" körbenéztem, és bár nem tudtam meggyőződni róla, hogy még mindig zöld-e kint a fű, úgy éreztem helyben vagyok. ezután találkoztam egy "régi"[még áprilisban ismertem meg] ismerőssel[érzitek, hogy alig több, mint egy hete vagyok itt, és máris belefutok az egyetlen emberbe akit előzőleg ismertem innen], majd hallgattam még a svéd együttest amíg játszottak, végül elindultam, hogy körbebiciklizzek egy tavat. ezen tevékenység közben rájöttem, hogy mégha a biciklizést nem is felejtettem el, azért hamar ki tudok fáradni benne, főleg mivel elég dimbes-dombos ez a város. utamon a tó körül találkoztam sirályokkal[ami nem meglepő, mert mindenhol ott vannak] és nyulakkal[ami meglepő, mert nincsennek ott mindenhol]
na ezt csináltam ma éjjel.
a mai napon eléggé failszagú
nagy nehezen, összeszedve minden kozmikus energiát felkeltem hajnalok hajnalán(10kor), hogy bemenjek az egyetemre, ha már egyszer itt vagyok (merthogy ezek az aranytündérbogarak 10-13 dolgoznak). elbaktatok/buszozok a helyszínre, bemegyek, erre egy papít fogad a belső ajtón, miszerint július 10-ig zárva vannak. nyilván megerőltető lett volna ezt a külső ajtóra is kiírni, amit tegnap este megnéztem...
a következő napirendi pont egy ház megtekintése lett volna, a később esedékes esetleges kibérlésre való alkalmatosság elbírálása céljából [wow], azonban éppen mielőtt indultam volna, írt a srác hogy bocs, családi program, nem alkalmas.
szóval ezért keltem én ma hajnalban.
szóval tegnap kommunikáltam emberekkel! és ez este már nem csak abból állt, hogy azt a sajtos/csirkés szendvicset kérem, 5 euro lesz, köszönöm.
érdekes ahogy sorra dőlnek meg a szemem előtt a finnekről bennünk élő sztereotípiák. [najó, nem mind. tényleg sokat isznak, és maguktól tényleg nem szólnak az emberhez] barátságosak, megosztják amijük van. nameg jó idő van!
és ma már sétáltam az üres helsinkiben (hajnalban nem sokan vannak az utcán), próbáltam netet lopni a kamppiban[plaza jelleg, buszpályaudvarral egybeépítve[, )nem sikerült) most meg egy mcdonaldsból igyekszem lenetezni a sajtburgerem árát. amúgy meg valószínűleg ősszel se fogok éhen halni, mert a lidl az itt is lidl. és az árai is majdnem (értsd: +20%) ugyanazok, mint otthon. és ez jó. kár, hogy ott nem tudtam kártyával fizetni.
Jó lesz ez:) optimisták vagyunk, bár hogy ne lennénk azok the cat empire-hello hellot hallgatva?
na még egy jó redemption song így valahol a finn öböl vagy a baltikum fölött repülve. aztán jó kikapcsolódunk, mert nem tudjuk mikor látunk legközelebb konnektort.
ja és nem szeretjük a háttámlánkat rugdosókat. nem vicces. de most még ez se zavar, jó kedvem van:)
bár nyilván jobb lenne nemegyedül...
c'est la vie.
most illusztrálnám az itt tapasztalható világosságot egy-két képpel, de nincs kedvem kimenni fényképezni.