wierd weekend

volt itt minden. soksok furcsaember_alkohol_mégfurcsábbember_poker_kevésalvás_sokfáradtság_hajnaliesszéírás

valamint finnzászlókmindenhol_funnight.

jéj.

legalább kis barátaim elrepültek.

kegyetlen az élet. vagy épp kegyes.

recycled

Szeretném leszögezni mindenekelőtt, hogy botrányos az éjszakai közlekedés errefelé. Minthogy hétközben lényegében nem létezik. Így esett, hogy a tegnap esti bulim után először le sétáltam a Rautatientorira, megnéztem hogy valóban nincs éjszakai buszom se vonatom haza, majd felszálltam az utolsó vonatra ami elvitt kb félútig Helsinki és kényelmes kis matracom között. Innen [Huopalahti asema] gyalogszerrel folytattam utamat a mínuszok és sarki szelek ellen harcolva. Ekkor kettőt ütött volna az óra, ha lett volna nálam egy ütős óra. Térkép nincs hősünknél, hiszen a később említésre kerülő buliban James Bondhoz illően öltönyben volt, s a térkép másik nadrág zsebében marad. Gond egy szál se gondolhatna a naív operafüggő, hisz mindig számíthatunk a jó öreg iránytűre. De ahh, itt jön ám csak az igazi deus ex machina: iránytű sincs a roppant szimpatikus öltönyös fiatalembernél. Így hát belső irányérzékére alapozva elindul nyugatnak, majd északnak. Nemsokára rájövünk, hogy rossz irányba haladunk: lépj vissza 742-t és kimaradsz egy körből! Visszatérve a Huopalahti asemához ezúttal keletnek vesszük az irányt, s rövidesen kiderül, jól tettük! Megállíthatatlanul haladunk előre Kannelmaki felé, s mielőtt a kakas kimondanám, hogy megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekértet már el is a érunk a csodás kék táblához, melyet látva a gyakorlatlan szem azt hihetné, hogy Kannelmaki Gamlas-ba ért, hősünk azonban tudja, hogy a kettő egy és ugyanaz. Azt ezt követő események kissé zavarosak. A legvalószínűbb magyarázat az anomáliákra a teleportáció. Mindenbizonnyal átteleportáltunk a vasúti sínek másik oldalára, ám ezt mi nem vettük észre, ezért elérve a pályához roppan magabiztosan indultunk a rossz irányba. Ezt mintegy hatszáz méter után észre is vesszük, s kezünkben a zseblámpánkkal [amit egyesek mobiltelefonnak nézhetnek] rendületlenül megindulunk a jó irányba, Malminkartano felé. Innentől a történet nem túl izgalmas, három és fél kakukkolásra már meg is érkezünk kellemes kis kuckónkba, ahol előzőleg nyitva hagytuk az ablakot, így kellemes 8°C fogad. Otthon, édes otthon.

szerecsések a feledékenyek...

...mert övék a meglepetéskaják országa.

Kifejezetten megörültem, mikor rájöttem hogy van még több, mint 1kg csirkecomb a fagyasztóban. hús. Hús. HÚS!

viccesnek tartom, hogy mikor valami nagy dolgot csinálok/érek el, beletelik néhány hónapba(!) mire felfogom. és a legváratlanabb pillanatban tud elfogni az érzés, hogy 'wow, de k.rvajó vagyok'. vagy valami ilyesmi.

sunday afternoon

na ezek kellenek nekem.

onnellinen päivä

úgy érzem életszínvonalam jelentöösen javul a mai nappal.
Igen, csomagot kaptam.

ó je

és igen. tegnap havazott. október 12.

kezdődik

az imént ahogy felkeltem nem akartam elhinni, hogy már fél7 van. kinézve az ablakon olyan sötét volt, mint az éjszaka közepén. fél7kor. október elején.

legalább fájt is

nem jó ötlet kisebb cipőt felvenni, mint a lábad. főleg nem jó ötlet benne tölteni a napot.

még jó, hogy 7-8 évente csak egyszer csinálok ilyet.

...

és igen. elkezdődött a fűtési szezon.

Grecia

nem jó dolog úgy üzletelni, hogy neked sietős a dolog. úgy meg végképp nem, ha a másik fél is tudja, hogy neked sietős.

devolution

keresés előzmények:

The Battleship Potempkin

Brüno

cheers

vicces helyen jártam tegnap.

egy rendezvényszervező cég irodájába invitáltak, mondván kellene egy kis segítség, mert megmaradt egy kis sör meg cider. Yes Sir, nem fogom cserben hagyni ha valaki ilyen természetű bajban van. miután odaértünk, kiderült hogy ez az iroda tulajdonképpen az álommunkahely megtestesülése. hatalmas tér, egyik oldalon otthonos kis boxok az íróasztalokkal, másik oldalon sofák, fotelek, párnák, vizipipa, mindenütt növények. és persze két sörcsap. már önmagában ez elég lett volna ahhoz, hogy örömmel maradjak, de még megfejelték egy rakás gyönyörű huszonéves finn szőkével. hihetetlen. mármár kétkedni kezdtem ateizmusomban, hisz egyértelműen a mennyországban/paradicsomban/valhallában voltam. aztán rájöttem, hogy nem emlékszem a halálomra, szóval marad az ateizmus.

büszkén tudatom a tisztelt olvasóközönséggel, hogy nem fáj a fejem, nem szédülök, semmi ilyesmi. najó, a gyomrom kicsit még kavarog.

"Yeah, rugby is like american football...only it's not for pussies."

igen, tegnap találkoztam a helyi rögbiklub egyik tagjával.