az úgy volt, hogy néhány nappal ezelőtt találtam egy mérleget, ráálltam és azt tapasztaltam, hogy többet mutat, mint szeretném. ezért aztán mikor ma este ideje korán befejeződött a telefonálás, gondoltam kössünk össze mindent mindennel, elmegyek levegőzni, sportolni, várostnézni: tehát ha már egyszer Finnországban vagyok, körbebiciklizek egy tavat. nagy lendülettel el is indultam a legközelebbi citybike-lelőhely felé, de mivel embereket láttam a villamosmegállóban gondoltam megnézem mikor jön az odaillő jármű. természetesen látva, hogy mennyire barátságos vagyok, a már ott tartózkodó enyhén ittas finnek megszólítottak, s hívtak, hogy menjek velük bulizni. nyilván nem mondhattam nemet. így jutottam el az Apollo Live Club-ba, ahol ittam kávés-tejes vodkát, és egy svéd zenekar előadásában elhangzó No Woman No Cry-ra táncoltam. aztán mikor felcsendült a Guns&Roses jól ismert reférnje, hogy "...take me down to the paradise city, where the grass is green and the girls are pretty" körbenéztem, és bár nem tudtam meggyőződni róla, hogy még mindig zöld-e kint a fű, úgy éreztem helyben vagyok. ezután találkoztam egy "régi"[még áprilisban ismertem meg] ismerőssel[érzitek, hogy alig több, mint egy hete vagyok itt, és máris belefutok az egyetlen emberbe akit előzőleg ismertem innen], majd hallgattam még a svéd együttest amíg játszottak, végül elindultam, hogy körbebiciklizzek egy tavat. ezen tevékenység közben rájöttem, hogy mégha a biciklizést nem is felejtettem el, azért hamar ki tudok fáradni benne, főleg mivel elég dimbes-dombos ez a város. utamon a tó körül találkoztam sirályokkal[ami nem meglepő, mert mindenhol ott vannak] és nyulakkal[ami meglepő, mert nincsennek ott mindenhol]
na ezt csináltam ma éjjel.
2 megjegyzés:
még ilyen bejegyzéseket, még.
ez hypercool!
Megjegyzés küldése