azt hiszem a címben nagyjából össze is foglaltam a gondolatot. már sokadszorra tapasztalom, hogy olyanok bíznak bennem maximálisan akik alig néhány hónapja ismernek. olyan dolgokkal/ban amikkel/ben nem bíznak meg másokat/ban. mármint az egy dolog, hogy akik évek óta ismernek, azok megbíznak bennem. de két hónap után? nem gondoltam volna, hogy ennyire bizalomgerjesztő vagyok.
ez valahol nyilván jó, de mint mindennek ennek is két oldala van. fura ez.
az utóbbi néhány napban alig voltam otthon, helyette pokereztem, tp-ztam, monopolyztam, buliztam, accounting beadandód csináltam, naaagyokat beszélgettem meg ilyesmi.
azért az ironikus lesz, ha pont Finnországban nem látogat meg a Mikulás.
lángost akarok, rántotthússal meg tejfölöscsirkével nokedlivel. meg halászlevet bablevessel. meggyes pitét almás rácsossal. gyrost aladdintól, hamburgert a matrózból. pizzát a pizzakingből, és pizzát a pizzatáborból. gulyást csípősen, melegszendvicset ahogy én szeretem. csomagolt szendvicset a büféből, és XL-es túrórudit. Coop fahéjas gabonapelyhet minna tejjel, és fortuna tálat háromezerért. disznósajtot és rántottát 8 tojásból.
és unicumot hubertussal, tokajit mézes meggyel. meg persze csövesbort málnaszörppel.
éhes vagyok. megyek főzök makarónit.
na lássuk hogy is állunk:
három hét múlva megyek haza, ami időjárásilag kifejezetten pozitív lesz. talán még a napot is látom majd.
10én megyek Cambridgebe egy villámvizitre, az interview erejéig.
4 vizsgám van még hátra, meg egy rakás beadandó.
tegnap International Tutor lettem, tehát következő félévben a bejövő exchange studenteket fogom pesztrálni.
több most nem jut eszembe.
kicsit déja vu érzésem van. úgy látszik vannak dolgok amik nem igazán változnak a határátlépéssel. too bad.
mindegy, majdcsak lesz valahogy. mindig van valahogy.
amúgy meg írtak ezek az emberek Cambridgeből, hogy ugyan menjek már el egy interviewra hozzájuk decemberben. valami matekot emlegettek. rajtam ne múljon...
kiábrándító, mikor kiderül a tripletekről, hogy nemhogy nem identical-ök, de még csak nem is hasonlítanak egymásra. pedig...
volt itt minden. soksok furcsaember_alkohol_mégfurcsábbember_poker_kevésalvás_sokfáradtság_hajnaliesszéírás
valamint finnzászlókmindenhol_funnight.
jéj.
legalább kis barátaim elrepültek.
Szeretném leszögezni mindenekelőtt, hogy botrányos az éjszakai közlekedés errefelé. Minthogy hétközben lényegében nem létezik. Így esett, hogy a tegnap esti bulim után először le sétáltam a Rautatientorira, megnéztem hogy valóban nincs éjszakai buszom se vonatom haza, majd felszálltam az utolsó vonatra ami elvitt kb félútig Helsinki és kényelmes kis matracom között. Innen [Huopalahti asema] gyalogszerrel folytattam utamat a mínuszok és sarki szelek ellen harcolva. Ekkor kettőt ütött volna az óra, ha lett volna nálam egy ütős óra. Térkép nincs hősünknél, hiszen a később említésre kerülő buliban James Bondhoz illően öltönyben volt, s a térkép másik nadrág zsebében marad. Gond egy szál se gondolhatna a naív operafüggő, hisz mindig számíthatunk a jó öreg iránytűre. De ahh, itt jön ám csak az igazi deus ex machina: iránytű sincs a roppant szimpatikus öltönyös fiatalembernél. Így hát belső irányérzékére alapozva elindul nyugatnak, majd északnak. Nemsokára rájövünk, hogy rossz irányba haladunk: lépj vissza 742-t és kimaradsz egy körből! Visszatérve a Huopalahti asemához ezúttal keletnek vesszük az irányt, s rövidesen kiderül, jól tettük! Megállíthatatlanul haladunk előre Kannelmaki felé, s mielőtt a kakas kimondanám, hogy megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekértet már el is a érunk a csodás kék táblához, melyet látva a gyakorlatlan szem azt hihetné, hogy Kannelmaki Gamlas-ba ért, hősünk azonban tudja, hogy a kettő egy és ugyanaz. Azt ezt követő események kissé zavarosak. A legvalószínűbb magyarázat az anomáliákra a teleportáció. Mindenbizonnyal átteleportáltunk a vasúti sínek másik oldalára, ám ezt mi nem vettük észre, ezért elérve a pályához roppan magabiztosan indultunk a rossz irányba. Ezt mintegy hatszáz méter után észre is vesszük, s kezünkben a zseblámpánkkal [amit egyesek mobiltelefonnak nézhetnek] rendületlenül megindulunk a jó irányba, Malminkartano felé. Innentől a történet nem túl izgalmas, három és fél kakukkolásra már meg is érkezünk kellemes kis kuckónkba, ahol előzőleg nyitva hagytuk az ablakot, így kellemes 8°C fogad. Otthon, édes otthon.
...mert övék a meglepetéskaják országa.
Kifejezetten megörültem, mikor rájöttem hogy van még több, mint 1kg csirkecomb a fagyasztóban. hús. Hús. HÚS!
