Szeretném leszögezni mindenekelőtt, hogy botrányos az éjszakai közlekedés errefelé. Minthogy hétközben lényegében nem létezik. Így esett, hogy a tegnap esti bulim után először le sétáltam a Rautatientorira, megnéztem hogy valóban nincs éjszakai buszom se vonatom haza, majd felszálltam az utolsó vonatra ami elvitt kb félútig Helsinki és kényelmes kis matracom között. Innen [Huopalahti asema] gyalogszerrel folytattam utamat a mínuszok és sarki szelek ellen harcolva. Ekkor kettőt ütött volna az óra, ha lett volna nálam egy ütős óra. Térkép nincs hősünknél, hiszen a később említésre kerülő buliban James Bondhoz illően öltönyben volt, s a térkép másik nadrág zsebében marad. Gond egy szál se gondolhatna a naív operafüggő, hisz mindig számíthatunk a jó öreg iránytűre. De ahh, itt jön ám csak az igazi deus ex machina: iránytű sincs a roppant szimpatikus öltönyös fiatalembernél. Így hát belső irányérzékére alapozva elindul nyugatnak, majd északnak. Nemsokára rájövünk, hogy rossz irányba haladunk: lépj vissza 742-t és kimaradsz egy körből! Visszatérve a Huopalahti asemához ezúttal keletnek vesszük az irányt, s rövidesen kiderül, jól tettük! Megállíthatatlanul haladunk előre Kannelmaki felé, s mielőtt a kakas kimondanám, hogy megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekértet már el is a érunk a csodás kék táblához, melyet látva a gyakorlatlan szem azt hihetné, hogy Kannelmaki Gamlas-ba ért, hősünk azonban tudja, hogy a kettő egy és ugyanaz. Azt ezt követő események kissé zavarosak. A legvalószínűbb magyarázat az anomáliákra a teleportáció. Mindenbizonnyal átteleportáltunk a vasúti sínek másik oldalára, ám ezt mi nem vettük észre, ezért elérve a pályához roppan magabiztosan indultunk a rossz irányba. Ezt mintegy hatszáz méter után észre is vesszük, s kezünkben a zseblámpánkkal [amit egyesek mobiltelefonnak nézhetnek] rendületlenül megindulunk a jó irányba, Malminkartano felé. Innentől a történet nem túl izgalmas, három és fél kakukkolásra már meg is érkezünk kellemes kis kuckónkba, ahol előzőleg nyitva hagytuk az ablakot, így kellemes 8°C fogad. Otthon, édes otthon.
teknősbéka a salmiakban
péntek, október 30, 2009
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
nekem biztos nem lett volna ennyi lelkierőm éjszaka, hogy egyedül hazagyalogoljak...
de jó kis bejegyzés ez. :)
Ohh teljesen együttérzek veled...Mi egyszer kb 2.20kor jöttünk rá a Molley Malone's-ban, hogy a következő vonat még vagy 3 óra távolságra van....4kor untuk meg, és 3an összedobtunk egy taxira...Rautatieasema - Kannelmäki ....25 kemény ajró :S:S
ez egy rocksztár bejegyzés, ugye tudod?
kalandos lehetett.
Megjegyzés küldése