harmadik világ

Bush (az éppen aktuálisan elnöklő) pénteken Afrikába látogat. Másodjára. nameg ő a második hivatalban lévő elnök (Clinton [a férfi] után) aki Afrikába teszi a lábát. Csak nekem tűnik ez kicsit kevésnek?
Sokan vannak úgy a fejlődő országokkal, különösen afrikai országokkal, hogy persze derossz nekik, de így jártak, kell nekik ilyen fejletlennek lenni, nekem se tolta senki a fenekem alá a lakótelepi lakást (dehogynem) meg a vezetékes vizet (ezt meg méginkább). Minek dolgozzak helyettük, miért segítsem őket? A következő sorok leginkább nekik szólnak:
Kedves barátom! (engedd meg ezt a megszólítást)
Képzeld el a következő helyzetet. Békésen éldegélsz házikódban/lakásodban, töltögeted a legújabb AvP filmet, olvasod a Biblát (2008 a Biblia éve! Boldog aki olvassa. peeersze. de erről majd később. hosszú év lesz ez), netán a napi sudokudat töltögeted aktuális népvezéred évértékelőjét újra, s újrahallgatva (be kell tanulni a főbb rígmusokat a következő nagygyűlésre!), mikor egyszer csak beállít a varég állam nevében pár jókiállású, s méginkább jól felfegyverzett roppant szimpatikus fiatalember, és udvariasan megkér, hogy fáradj velük. Öm. Miért is? Mert az enyém nagyobb, mint a tied (a fegyverem), hallod valahonnan hátulról a kislányod sikolyai közül, miközben már a szimpatikus fiatalemberek társaságát élvezed a teherautójuk platója felé haladva. (mondhatni sétálva, csak épp a lábad nem éri a talajt, hála a katonák hathatós segítségének) A pályaudvarra érve kapod a következő kérést, amely valahogy így hangzik: "Befelé a vagonba rongy nép!" Rongy nép? Anyád. Hopp, és már fel is szakadt a homlokodon a bőr. Sebaj. A vonaton legalább társaságod van, ugyanis lényegében az össze munkaképes embert elhurcolják veled együtt.
Rendben most kijöhetsz a történetből. Azt hiszem érzed a helyzet abszurdságát. Ha az a bizonyos gondolkodós fajta vagy, talán máris eszedbe jutott pár kérdés.
Mi történik az otthon maradottakkal?
Mi lesz a feleségemmel?
Mi lesz a gyerekeimmel?
Ki fog pénzt keresni? Egyáltalán ki fog fizetni? Ha lesz a ki fizet, mit lehet majd belőle venni? Tejet, kenyeret? Ki süti majd a kenyeret? Ki feji meg a tehenet? Ki eteti a tehenet?
Na most képzeld el ugyanezt pár száz évvel ezelőtt. Amikor tényleg csak a férfiak végeztek nem hazi munkát. Most ugyanezt a még kevésbé polgáriasodott Afrikában.
Megvan? Dehogy van meg. Még sokkal rosszabb.
Még egy fejlett gazdaság is meghal, nem hogy nem fejlődik tovább, ha elviszed a munkaerő jó részét. Akkor mi lesz egy aránylag fejletlennel? Naugye. Akkor innen indulva próbálj elérni akármit is.

Továbbra is azt hiszed nem kell segíteni nekik? Hogy ők tehetnek a helyzetükről? Hogy te nem profitáltál semmit belőlük?